“Mi van, ha sokkal-sokkal nagyszerűbb vagy annál, mint amit eldöntöttél? Mi van, ha az, aki most vagy, csak a kezdete annak a kalandnak, amelyként magadat megteremtheted?
Azt vettem észre, hogy a normális, átlagos és valóságos pusztán egy maszk, ami mögé a legtöbb ember megtanulta elrejteni magát. És ha valaki hagyja, hogy lehulljon a maszk, és ő maga valóssá és autentikussá válik, mindenki más körülötte is fellélegzik a megkönnyebbüléstől. Hirtelen mindenki könnyebben vesz levegőt, és élettel telibbé válik, pusztán attól, hogy valaki levetette az álarcot.
Az a különös, hogy Ezt mindannyian tudjuk!
Egész életünkben próbálunk bekukucskálni a többiek maszkja alá, hogy lássuk, kik ők valójában. Gyakran már abba is beleszeretünk, ha valakinek az igazi önmagából egy pillantást elcsípünk. A filmek, amiket imádunk, a történetek, amelyek legmélyebben megérintenek bennünket, mind olyan emberekről szólnak, akik akként a nagyszerűségként álltak a világ elé, akik ők valójában. Valami – a körülmények, egy válsághelyzet, haláleset, háború, valami katasztrófa- a normálisság skatulyáján túlra viszi őket, amiről eddig bevették, hogy valóságos, és ahogy a falaik leomlanak, ők szárnyalni kezdenek!
Azért érint meg bennünket, mert tudjuk, hogy ez ránk is igaz. Tudjuk, hogy sokkal többek vagyunk, mint amit eldöntöttünk magunkról.
Mi van, ha most hagyod lehullani a maszkodat? Mi van, ha nem kell megvárnod, hogy letaszítsanak a szakadékba?
Mit tudnál befogadni? Mi lehetnél? Milyen inspiráció lehetsz a világban?
És csak azt szeretném, ha tudnád, ezért nem kell keményen dolgozni; tulajdonképpen sokkal egyszerűbb, mint magadon tartani a maszkot!
Amikor te Te vagy, az kéz a kézben jár a mosollyal, a létezés könnyedségének mosolyával.”
Dr. Dain Heer
Ezek a gondolatok, ma jöttek velem szembe. És rájöttem…annyi, de annyi maszkot hordunk életünk során, mondhatnám úgyis, hogy életeink során.
Hisz amit megmutatunk magunknak egy valakinek, azt nem mutatjuk meg másnak. Maszk ez, álarc vagy talán színház?
Mitől félünk mindig? Hogy mit szólnak mások? Sose tudjuk meg, hisz bármikor beszélhetnek rólunk, úgy, hogy mi nem is tudjuk. Mégis van bennünk egy félsz.
Pedig ha végig olvasom immáron sokadszorra Dain szavait, egyre erősebb bennem az, hogy maszk, álarc nélküli életre vágyom!
Olyanra ami Nekem jó! Nem a szomszédnak, nem a családnak, nem a barátoknak hanem csakis és kizárólag magamnak!
Úgy döntöttem ezt választom!
Már ezt választottam!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: